2008 október 11. – Pályaavató – Isaszeg

A múltkori játékunkkal ellentétben az idő már az indulás előtt is kiválló volt,ami szerencsére a nap további részében is kitartott így szinte késő tavaszi 20-25 fokos melegben és verőfényes napsütésben sütkéreztünk. Ravennel 0830-kor találkoztunk a parkolóban és bepakolás, majd rövid gps kalibráció után Isaszeg felé vettük az irányt. Útközben jól látszott,hogy az aljnövényzetre szépen lecsapódott a pára és minden csupa víz. Ravennel ki is találtuk,hogy az első feladat pályaszárítás lesz némi oda-vissza történő laposkúszással és forgással, de ez végül nem következett be.

A pálya meglepően közel van, kb 15-20 perces autózással már ott is voltunk, kis keresgélés után befordultunk a pálya kezdetén található nagy, üres placcra és egy alkalmasnak tűnő helyen leparkoltuk a “csapatszállítót”. Kiszállás után gyorsan felmértük a terepet, még elég kevesen voltak jelen, a szervezőkön kívül talán még 10-15 ember. Azonban rövid idő elteltével tömegesen kezdtek érkezni a járművek és a játékosok. A bejárattól nem messze egy sátor volt felállítva ahol az adminisztratív dolgokat bonyolították (regisztráció, fegyverbérlés stb) illetve itt volt a kávéellátóhely is. Ekkor még nem láttuk a Medvéket ezért úgy döntöttünk előbb kicsit felszerelkezünk és letudjuk a regisztrációt még a nagyobb tömeg előtt. Gyorsan sorra kerültünk, bediktáltuk a nevünket, nicknevet, csapatot és fegyvertípust majd dedikáltuk a reglapot. Visszafelé sikerült kiszúrni a fekete Fusiont és 3 olive ruhás embert ezért gondoltuk teszünk egy próbát és rákérdezünk Ők e a keresett rajtársak, sikerrel jártunk. Rövid bemutatkozás után visszaballagtunk az autóhoz és teljesen felszerelkeztünk, fegyver a vállra és irány vissza a rajhoz. Ekkorra már igencsak szép számmal voltak jelen a “mezőn”. A szervezők közben megafonon folyamatosan tájékoztattak minket a fontosabb tudnivalókról. Röviden elbeszélgettünk a többiekkel és végrehajtottuk a kötelező fegyvermustrát. Letisztáztuk a rajpk és medik kérdést. Ekkor mondták be, hogy kezdjünk szedelőzködni és a terepjáró köré gyűlni mert lassan kezdődik az eligazítás, így is tettünk. Összeszámolták a résztvevőket és rövid tájékoztatást kaptunk a játékról illetve a pályáról. A terepjáró -egy kellemes géppuskával a tetején- csapatszállító szerepkört is betöltött azonban ha valakit “épp” állapotában “elkapott” az elvesztette az összes medic szallagját és mehetett visszaállni. A járgány folyamatosan cirkált a pályán és közeledtével mindenki fedezékbe bújt amíg el nem haladt.

Mivel a Code (vörös) rajok visszaállója a pálya túloldalán volt ezért a “parancsnok” vezetésével elindultunk a bevételére. Séta közben felmértük a pályát, rövid taktikai megbeszélések folytak és egyszercsak megérkeztünk! Rövid, kb 1 perces sétával már a visszaállónkon is voltunk, ez igencsak meglepett mindenkit, a visszaálló egy nagyobb domb mögött volt amire felmászva szinte az egész pálya könnyedén átlátható volt, mit is mondjak, térképen nagyobbnak tűnt Itt mondanám el az első (vagy inkább egyetlen, majd meglátjuk) negatívumot: míg a vörös visszaálló egy szeméttel, építési és egyéb törmelékkel, árkokkal,gödrökkel jócskán tarkított területen volt, addig a kékek egy döngölt földúton, másodpercek alatt elérték az összes fontosabb pontot. Ez a terep viszont rengeteg fedezéket nyújtott, így tűzharc során nagyon jó szolgálatott tett, viszont haladni csak igen lassan és óvatosan lehetett benne. Így mire mi gazella módjára átszökelltünk az akadályokon a kékek egy rövid sprinttel már rég elérték azt a pontot amit védenünk/lerohannunk kellett volna. Ez a játék végéig elégedetlenkedést okozott és némiképp rontott az összességében jó hangulaton. A próbléma pedig kiküszöbölhető lett volna egy térfélcserés rotációval, de végül is pályaavató játék lévén talán a következő alkalommal már nem lesz ilyenből probléma.

Durván 11 óra magasságában a visszaállón újra be lettünk osztva vörös1-től 7ig, mi a 7es raj lettünk. A rajpk-k megkapták a térképet és eligazítást kaptunk a pályáról illetve mostmár az első feladatról is részletesen. Először is uránt kellett szereznünk a bombához, a raktár durván 100m-re volt a visszaállónktól. Átfutottuk a térképet és taktikát egyeztettünk. Kijelölésre kerültek a védő illetve támadó rajok és perceken belül kezdődött is az akció. A 7es raj támadó szerepet vállalt így a tűzvonalban vettünk részt az eseményekben.

Innen kezdve kicsit vázlatosabb lesz az iromány mert a pörgős játék miatt sok minden történt és összemosódtak a hol, mikor, mik

Miután azonosítottuk a célt mi is útnak indultunk a többi rajjal és nem is tartott sokáig míg szakszóval élve harcérintkezésbe kerültünk a kékekkel. Többször, több irányból próbáltunk eljutni az uránraktárig, de egyenlőre nem koronázta siker erőfeszítéseinket. Kb. 1-1,5 órányi hadakozás után a visszaállon azt az utasítást kaptuk, hogy induljunk a vörös 4-es raj kimentésére mert erős tűz alá kerültek valahol az uránraktárral szemben. Keleti irányba indultunk, minél inkább a fedezékek takarásában mert a szemközti dombot folyamatosan a kékek tartották nagy létszámban. Végül a négyeseket nem értük el, de félúton egy másik rajba ütköztünk akiket lefogva tartottak a dombot tartó egységek. Örömmel konstatálták, hogy mi vagyunk a “sniper raj” és némiképp megélénkült a harci kedvük is. Mindenki pozíciót keresett és szép lassan kezdtük felszámolni a dombot tartó erőket. Amikor némiképp tisztává vált a körzet, a pozíciót eddig tartó raj lejebb indult a fedezékekben, mi maradtunk még és fedeztük őket. Mivel elült a lövöldözés és úgy tűnt lényegében senki nem védi a nagydombot úgy határoztunk egy gyors manőverrel megpróbáljuk elfoglalni a raktárat. A fedezékekből kiugorva futva közelítettük meg a nagydomb tövét és felszámoltuk a maradék rejtőzködő védőket majd a jobbkéz felé található raktár felé indultunk. Rövid tűzharc után elfoglaltuk a pontot és megszereztük az uránt. Én úgy láttam a többi raj már csak ekkor csatlakozott hozzánk így az én szemszögemből a 7es raj egyedül vette be a raktárat és biztosította azt a többiek érkezéséig (ha tévedek javítsatok, én így láttam, de az mindenképp biztos, hogy döntő szerepünk volt az akcióban) Megvolt a nap első dicső pillanata a hetesek és egyben a vörös csapat számára. Az uránhordó visszavitele símán zajlott, az összes raj fedezte a hordót cipelő embert így egy gyors futással sikerült bevinnük a visszaállóra. Itt derült ki,hogy egy másik csapat közben tévedésből teljesítette a második feladatot és elhozta a detonátort is. Ezt vissza kellett vinniük majd eligazítást kaptunk mit is kellene csinálni vele.

Mivel detonátorból is kettő volt a pályán ezért ismét két részre oszlott a csapat, mi ezúttal védő feladatot kaptunk. Mindenki futva közelítette meg a védendő pontot azonban gyorsan ellenállásba ütköztünk a kékek helyzeti előnyéből adódóan. Előbb felszámolták a védőket minthogy odaértünk volna a védendő célhoz. A visszaállón tudtuk meg, hogy a támadók sem tétlenkedtek mert egy ügyes futással pillanatok alatt sikerült ehozniuk a detonátort. Megkaptuk a bomba receptjét és rövid tétovázás után egy raj az összeszereléssel ügyködött míg a többiek kivonultak némi “kék-ritkításra”. Épp kezdtünk jó helyzetbe kerülni amikor azt az utasítást kaptuk, hogy vége a játéknak, szünet következik…damn már megint. Rendszeresen akkor volt visszavonuló amikor a raj épp valami jó pozíciót szerzett magának, de engedelmesen visszaballagtunk a beállóra majd pedig vissza a mezőre/parkolóba.

Fél óra szünetet kaptunk, így mindenki ledobálta a nehéz cókmókokat, bedobott némi “ebédet”, elemezte az eddigi játékot. A szervezők eközben mindenkinek kávét biztosítottak aki igényelte. A rövid szünet után mindenki visszapakolta magára a cuccot és elfoglalta a saját pozícióját.

Utolsó előtti feladatunk a bomba leszállítása volt a kereskedő számára amire ha jól emlékszem 30 perces időlimitet kaptunk. Indulás után úgy döntöttünk megpróbáljuk most elsőként megszerezni a nagydombot. Igencsak heves ellenállásba ütköztünk és rövid idő alatt kilőtték a rajt…..egyetlen embert kivéve, Ő (nicknevén) Putyin volt és hű fegyvere a Dragunov, szerencsére ő volt a medic is egyben így nem kellett azonnal visszaállnunk. A domb aljában egy sűrű, kisebb bokros rész található, ide sikerült elrejtőznie még a nagyobb tűzharc előtt így jóformán láthatatlan volt ez ellenfél számára. Lassan egyre több kék kezdett megjelenni a szemközti fedezékekben, amikor megfelelő távolságba értek Putyin egyenként kezdte osztani az áldást nekik. Szemből sikerült lefognia legalább két rajt illetve még egy mögé érkezőt is akik kb 3-4 méterre vágódtak hasra tőle és próbálták megtalálni a dombtetőn. Egy szemből érkező merész kék is csak akkor vette észre amikor megszólalt a bokor, hogy “Dobd el!” pedig mindössze 2m-re állt. Mindeközben mi folyamatosan röhögtünk és próbáltuk jobb belátásra téríteni, ezzel együtt távozásra bírni a kéket. Végülis a túlerő legyűrte sniperünket is így vissza kellett állnunk, de így is jókora erőt tartottunk fel elég hosszú időre. Alig indultunk el lejárt az idő és megcserélődtek a szerepek, most nekünk kellett megakadályozni a bomba leszállítását.

Több heves tűzharcot vívtunk az ellennel, de végül úgy tudom ők sikerrel leszállították a bombát ezért visszarandeltek mindenkit a beállókra (azóta sem tudom ki nyert végül).
Végül a piros csapat egy utolsó feladatot kapott: két hordót kellett megvédenünk 20 percen keresztül. Mivel a támadás előtt alaposan beáshattuk magunkat ezért mi végkiállós rendszerben küzdöttünk míg a kék egyszer állhattak vissza (itt adódott némi nézeteltérés a visszaállást illetően,de inkább nem térnék ki rá) 10 percig nem történt semmi, mindenki kuporgott a fedezékében, gondoltuk ez könnyű menet lesz, előbb lejár az idő minthogy ideérjenek a kékek. Pár perc múlva egyre hevesebb lövöldözés kezdődött, mindenhol BB-k süvítettek. A kékek lassan kezdték felmorzsolni a védelmünket, igaz valószínűleg már rég túl voltunk a 20. percen. Végül már csak 3-4 piros védte a hordókat akikre 30-40 kék zúdított össztüzet így ők is gyorsan elestek. Nem értem miért nem fújták le a dolgot a 20 perc leteltével, de egyértelmű,hogy a pirosak nyerték ezt a feladatot mert tovább is tartottuk az állást a megadott időlimitnél.

Ezzel a hősies védelemmel zárult a nap, legalábbis sokak számára, akik akartak még játszhattak pár ilyen védő/támadó játékot, de mi inkább a zárás mellett döntöttünk. Hosszas huzavona után végre összeálltunk a terepjáró köré a csapatképek elkészítéséhez majd mindenki saját belátása szerint indulhatott haza vagy tovább játszani. A raj ekkor ejtette meg a saját fényképezkedését majd elbúcsúztunk és mindenki indult pakolászni majd pedig haza.

Ismét csak azt tudom mondani, hogy nagyon jól éreztem magam, jó volt a hangulat mind a rajon, mind a vörös csapaton belül és a szervezés is elég profi volt. Rajszinten, bár most játszottunk először együtt, sikerült kivitelezni pár igen jó megmozdulást és két dicsőséges pillanatot is magunkénak tudhatunk egyszóval szép munkát végeztünk. Voltak kisebb- nagyobb viták, de ezekre szándékosan nem tértem ki mert nem tudom megítélni az állítások jogosságát így inkább nem is foglalkoztam velük és inkább a pozitív dolgokra koncentráltam.
Egyszóval jó játékot és a Medvékkel történő sikeres, jó hangulatú együttműködést tudhatunk magunk mögött.