2008 szeptember – Red Alert III. – Tinnye

A szombat reggel elöször bíztatóan indult. Reggel a cucc kocsiba pakolásakor bár felhős volt az ég, de tiszta, száraz volt a levegő. A fél raj (Bravo 5 – Shadow, Raven és én) találkozója a Flórián térnél volt. Itt vettem fel az utasomat is (apróbb egyeztetési nehézségek után ). Épp amikor indulni akartunk, elkezdett esni az eső No de megígértem a softair.hu-n, hogy “ha esik, ha fúj”, tehát menni kell! Elindultunk.
Kis GPS-es kalibrációs “malfunction” után sikeresen megérkeztünk a tinnyei pályához, ami a milsim.hu-n található térképpel ellentétben egészen máshol van. Szerencsére a softair.hu-n kaptam egy tökéletes leírást, amit követve egyszerű volt a célba érkezés. Itt már javában gyülekezett a társaság. Kiszállva a kocsiból (az eső már csak szemerkélt, de elég kitartóan) konstatáltam, hogy itt bizony hideg lesz. Meg is jegyeztem, hogy a következő befektetésem egy kesztyű lesz, mert ilyen időben percek alatt lefagynak az ujjaim. Rövid gondolkodás után a póló, vékony pulcsi fölé került egy termó pulóver, majd arra a terep zubbony és legfölülre a mellény. A mellényt még akkor állítottam be, amikor a zubbony alatt csak egy póló volt, így amikor magamra erőszakoltam, úgy éreztem magam, mint egy 18. század béli nő fűzőben. Levegőt nehezen tudtam venni de legalább nem tudtam görnyedten járni

Röpke negyedórás készülődés után (miközben két kedves Hölgynél regisztráltunk) beöltöztünk és elindultunk befelé a többiek nyomában. Ekkor már rég túlléptük a fél tizes érkezési-regisztrálási időpontot, talán még a tíz órás kezdést is. Beérve a pályára a bejáratnál nagyobb kupac (ha jól emlékszem főleg piros karszalagos) embert találtunk beszélgetve, míg néhányan az úton tovább ballagtak. Mi, kék karszallaggal egy darabig tétován álldogáltunk, majd elindultunk befelé. Az úton ballagva egy szembe jövő ember szólt, hogy a gyülekező a bejáratnál van, ezért visszamentünk. Ott (talán) Braun-tól érdeklődtünk a teendőkről. Ekkor tudtuk meg, hogy kronózás nem lesz (nagy hiba! erről később) és a kékek az első bunkernél gyülekeznek. Rendben, elindultunk megint csak befelé és egy rövid séta után megérkeztünk a kékek gyülekezőpontjához. Itt találkoztunk össze a raj másik felével (Wanted, Muki és ?? elnézést de nem emlékszem a nevére – Ő lett a rajpk).

Röpke fél-háromnegyed órás várakozás után kb. 11-kor megkaptuk az eligazítást és a módosított játékszabályokat (pl. medic nem gyógyíthatja saját magát). Illetve itt derült ki, hogy a pirosak jókora számbeli fölényben vannak. Eligazítás után nem sokkal megkezdődött a játék. A kiinduló ponttól felfelé (aszfalt út) illetve jobbra (földút) lehetett menni. Mivel szemben megláttuk az ellent, jobbra indultunk egy másik rajjal. De ott is pirosakat vettünk észre, persze lőtávon kívül. Nosza, ide egy sniper-t! Jött is, de kis hatásfokkal. Bár az ellenfél visszavonult én úgy éreztem a sniper nem találta el a célszemélyt.
Nagy kupacban haladtunk előre és eljutottunk a Dombig (ez volt a 4-es bunker). Több irányból is próbáltunk eljutni a Domb tetejére, de akármerre indultunk, a bokrokból, fák közül tűz fogadott. Én már a játék elött a medic szerepét vállaltam el (úgy láttam ennek mindenki örült) így hátul ballagtam. Szükség is volt rám, az első embereket rendszeresen kilőtték a rejtőzködő pirosak. Egy darabig lassan haladtunk előre, aztán mi úgy döntöttünk, hogy a Dombot ráhagyjuk a másik rajra, mi meg jobbról kerülünk. Nem volt szerencsénk. A fák és bokrok takarásában pirosak lapultak és lehetetlen volt előrejutni. Ok, akkor vissza. Másik oldalról indultunk neki a Dombnak a korábban elhagyott kék raj nyomában. Valahogy sikerült feljutni a Domb tetejére, miközben balról szintén bokrok és fák takarásából pirosak lőttek ránk. Két lehetőség volt: nekiindulunk a távolban lövészárkokban lévő pirosak felé, vagy tovább jobbra, lefelé indulunk. Itt volt egy kis kavarodás. Elöször úgy nézett ki, a Bravo 5 feladata a domb védelme lesz, de Muki és vele a raj elindult lefelé abba az irányba, amerre korábban kerülni akartunk. Itt megint tűz alá kerültünk. Wanted-et, Raven-t kilőtték, Muki elterült a magas fűben. Én meg próbáltam gyógyítani, de végül engem is kilőttek. Másik raj medic-jére hiába is vártunk s miután Muki-t is kilőtték (megpróbált visszamenni egy medic-ért) feladtuk. Ekkor derült ki, hogy a rajpk ott maradt a Dombon és nem értette mi történt velünk. Nem baj. Visszaállás.

Visszaballagtunk a pálya bejáratához (ez volt a “Drop Zone” – a bázist és ezzel a hivatalos visszaállónkat elöször el kellett foglalni). Indulás vissza, megint csak a Dombhoz. Most már rögtön követtük a korábban kitaposott útvonalat, miközben gyakorlatilag az összes kék rajt kilőtték. Ennek ellenére valahogy a miénk maradt a Domb. Mire a visszaállóból odaértünk a Bravo 3-as a franc tudja hol, állítólag a pirosak háta mögött, elkezdett rádiózni, hogy frontálisan támadjuk meg a pirosakat, ők meg majd hátulról leszedik őket. A Dombról kivonultunk és elindultunk neki az ellennek. No ebből az lett, hogy a pirosak visszafoglalták a Dombot és minket kilőttek megint. Visszaállás. Ekkor szóltam a többieknek, hogy én elöször lerakom a hátizsákom (eddig cipeltem magammal – enni-, innivalóval, plusz BB-vel és még néhány kiegészítővel). Így a Kék kezdő bunkerhez mentünk.

Mialatt megettünk egy-egy szendvicset, ittunk egy keveset és átrendeztük a felszerelésünk, a pirosak egy raja megjelent a fejünk felett, azaz közvetlenül a “Drop Zone”-ból induló egyetlen út stratégiai pontján. Mikor egy kék raj, gyakorlatilag tűz alatt indult el a visszaállóról, a szervezők bevetették a “helikoptert”. Így a fejünk felett lévő pirosak hiába tartották ellenőrzés alatt a kékek kiinduló pontját, mégiscsak játékba tudtak kerülni a kékek. Mi ekkor megpróbáltunk kilépni a bunkerből, de két “apró” dolog is “sakkban tartott”.
1. a szabályok szerint, ha valakinek a fegyverét találják csak el, az is találatnak számít: nos, mi, amikor elindultunk volna a bunkerből, megláttunk a fejünk felett egy fegyvercsövet. Ketten kisettenkedtek, majd rálőttek a kilógó csőre (el is találták). Semmi reakció. Felkiabáltunk, hogy a fegyvertalálat is találat, de ismét “no comment”.
2. a játék elötti kronózás hiánya miatt bizonytalan, hogy ki, milyen erős fegyverrel játszott: amikor ki akartunk lépni a bunker takarásából, Muki-t valaki a fölöttünk lévő pirosak közül megsorozta vagy szabálytalanul közelről, vagy pedig túl erős fegyverrel, mert 3 vastag ruharétegen keresztül is fájdalmas volt a találat. Ezek után inkább hangosan ordítottunk, hogy visszaállóra megyünk, így végre kijutottunk.

A visszaállón már egy másik Bravo raj is ott volt, velük együtt mi is “bedesszantoltunk” egy “helikopteren”. Amíg a “helikopter” a “leszállóhely fölött körözött” egy piros raj kapta fel a nyúlcipőt. “Leszálláskor” a két Bravo raj elismerésre méltó profizmussal szállta meg a stratégiai pontokat, de kissé fölöslegesen, mert ellenfélnek nyoma sem volt addigra. Elindultunk a másik kék raj nyomában. Elöttünk a pályát már nagyjából kitisztították, így mire eljutottunk az “A” ponthoz, mindenhol kékek voltak. Kis tanácstalansággal övezve hol a bal szárnyon, hol középen indultunk el, miközben a többi raj “harcérintkezésben” volt elöttünk. De egyszer csak megjött a zászló, kitűzték és ezzel hivatalosan is elfoglalttá vált a Bázis. Megvolt a visszaállónk.

Idáig gyakorlatilag nem is volt igazán összehangolt a kékek mozgása, rádiózás teljesen esetleges és össze-vissza volt, semmi irányítás, nulla információ. Mint később (a softair-en) kiderült, a legtöbb kék raj rádiói felmondták a szolgálatot. Ekkor azonban végre összehangolt támadás indult a Domb és a Bázis között elterülő aknamezőkkel és lövészárkokkal tarkított Mező ellen, amit az elsöprő erejű támadás ki is tisztított. Ha jól emlékszem, ezzel az a terület ki is lett pucolva teljesen a Dombtól a Bázisig.

Az “A” pont, azaz a Kék Bázis elfoglalása és a Mező megtisztítása után megint csak szétesett a kék oldal. Mi, Bravo 5, maradtunk az árkokban, vállalva a terület biztosítását. Miután a kékek nagy része eltűnt az út és a Bázis felé a Mező közelében megint megjelentek a pirosak. Elöször a Mező pályabejárat felöli részéről érkeztek a támadók. Hárman a Mező széle felé lévő kis lövészárok környékén foglaltuk el a helyünket és próbáltuk viszonozni a tüzet, de ellenséget arra nem láttunk, csak az érkező BB-ket. Majd végre “vizuális kontakt”-unk is lett. A kis sárga háznál felbukkant egy piros raj. Heves lövöldözés kezdődött. Végre én is “harcérintkezésbe” kerültem. Ha minden igaz két pirosat el is találtam, de végül engem is kilőttek. Rádión jeleztem a “sérülésem”, szerencsére közben érkezett egy másik Mezőt védő Bravo raj és az ő medic-jük a közelben volt és “bekötözte sérüléseim”. Visszavonultunk a Mező távolabbi végébe. Ekkor jelentek meg pirosak a Dombon is. Úgy döntöttünk, hogy míg a Bravo 5 egyik fele a lövészárkokban védekezik, mi elbújunk a bokrokban és onnan vadásszuk le azokat, akik a lövészárkokig eljutnak. Nem nyert. A Domb felől és a bal szélről piros raj indult el. A pirosak egyre többen lettek és minden irányból támadták a lövészárkot. Végül a harcok során kiszorultunk a Mezőről, mind a Bravo 5-öt, mind pedig a lövészárokban lévő másik rajt kilőtték. Visszaállás.

Itt jegyzem meg, hogy a módosított szabályok és a pirosak létszámfölénye miatt a kék oldal igencsak hátrányos helyzetben volt. Bár a medic tevékenység úgy láttam elég sajátos módon működött, azt mindenki betartotta, hogy medic-et, csak másik raj medic-je gyógyíthat. Ennek és a kékek kis számának köszönhetően, ha egy kék raj medic-je találatot kapott, az a gyakorlatban rögtön a raj visszaállását jelentette, mert egy másik raj medic-jére várni felesleges volt. A pirosaknál ez viszont csak időleges szünetet jelentett, mert a sok piros rajból valamelyik medic általában tudott segíteni. Persze ez csak feltételezés, hiszen nem láttam, hogy mi folyik a piros oldalon (és láttam kiálló piros rajokat is), de az állandóan jelen lévő aktív piros rajok arra engedtek következtetni, hogy őket nem érte nagyon hátrányosan a medic rendszer megkötése.

A visszaálláskor konstatáltuk, hogy gyakorlatilag az összes kék rajt kilőtték és mindenki a Bázison van. Így a pirosak sehol sem találkoztak ellenállással és a Mező felől bekerítették a Bázist és el is kezdtek lőni a Bázison állókra. Néhányan viszonozták a tüzet (a szabályok szerint a visszaállóra nem de a visszaállóból kifelé lehet lőni ?), néhányan pedig a pirosak felé kiabáltak, hogy ugyan már ne tüzeljenek a békésen, fehér kendővel ácsorgó emberekre. Pár perc céltalan ácsorgás, evés-ivás után elindultunk (ha jól tudom) keleti, a Mezővel ellentétes irányba.

A Szakasz című film jutott az a jelenet az eszembe, amikor a táborból elindultak járőrözni. A sűrű bozótban haladva lépkedtünk libasorban. Az rajpk egyszercsak felemelte a kezét. Állj. Füléhez emelte a kezét, jelezve, hogy hangokat hall. És valóban. Nem túl távol néhányan azt egyeztették, hogy most merre tovább. Mi a legnagyobb csöndben elkezdtünk vonalba rendeződni (én medic-ként hátramaradtam néhány lépésnyire) és a hangok felé lopakodni. Végre úgy éreztem a kékek eddigi hátránya elillant és most mi csaphatunk le egy gyanútlan piros rajra.
– Kékek elöttünk – hallatszott a rádióból – ismétlem, kékek elöttünk.
Összenéztünk és vigyorogtunk. Utolértük a Bravo 3-at (legalább nem támadtuk meg a csapattársakat, nem úgy, mint a játék elején, amikor jobbra kerültünk a Domb alatt és a Dombról a sajátjaink kezdtek el kérdezés nélkül lőni). Egy beíró ponton voltak. Pár szavas helyzetjelentés után együtt indultunk tovább. Egy emelkedőhöz értünk, ami mögött egy kisebb teknő volt. Ahogy az első emberek felbukkantak az emelkedő tetején a teknő túlsó oldalán lévő fák és bokrok közül “lövések dördültek” és BB-k süvítettek el az emberek feje mellett. Gyors visszavonuló. Az emelkedő alján a két rajparancsnok megegyezett. Bravo 5 szemből magára vonja az ellenséges tüzet, míg a Bravo 3 jobbra vonul és bekeríti az ellenséget. Rádiópróba, majd indulás. Hagytunk 10-20 másodpercet a Bravo 3-nak, majd óvatosan előrenyomultunk. A teknő pereménél elengedtünk néhány sorozatot szembe az erdőbe, majd vártuk a viszonzást. De semmi. Tovább vártunk. Úgy látszik az ellenség visszavonult. Lassan elindultunk a teknő peremén tovább, miközben a Bravo 3 valahol jobbra tőlünk szintén haladt előre. Én, mint medic, utolsó elöttiként haladtam. A többiek már elérték a teknő túlsó végét, sőt már be is mentek az ottani bozótosba, amikor a teknő (kiindulópontunktól számítva) jobb felső sarkából egy sorozat talált el engem és a mögöttem jövő csapatttársam. “Megvolt” kiáltással elterültünk, a többiek viszonozták a tüzet. Rádión szóltunk a Bravó 3-nak, hogy a medic “elesett” és kellene segítség. A teknő túloldalán egy ösvény vezetett kifelé, kisvártatva megjelent a Bravo 3 medic-je és még egy embere. Jöttek hozzám. A Bravo 3 többi tagja ekkor valahol lemaradt, így nem vette észre senki, hogy az ösvény végén a segítségünkre érkezett két ember mögött elöször kettő, majd egy teljes raj piros karszalagos ember bukkant fel. Szép volt pirosak! Mesterien csaltak tőrbe két teljes Bravo rajt. Igaz, csak 4 embert vadásztak le, de a medic-es szabály miatt mind a két raj indulhatott a visszaállóra.

Újból a Bázison voltunk. No akkor most merre? Az előbbi irányba nem volt kedvünk menni, elindultunk hát a Mező felé, majd konstatálva, hogy a Mező és (talán) a Domb is a miénk, jobbra, az út felé fordultunk és lassan settenkedtünk a sűrűben. Ekkor kiáltást hallottunk: “Játék vége!” (?) majd rádión is meghallottuk a baljós üzenetet: “Valaki megsérült. A játékot mindenki azonnal hagyja abba!” majd a rádióban orvos után érdeklődtek. Bennem kezdett meghűlni a vér. A rajunk gyorsan elindult a baleset feltételezett irányába, hátha szükség van bármilyen segítségre. Amikor megláttam, hogy egy bunker mellett gyülekeznek az emberek, attól tartottam, hogy leesett valaki a bunker tetejéről. Szerencsére nem. Mint azóta kiderült, hála a Gondviselőnek, csak egy apróbb baleset történt. Míg vártunk arra, hogy egy autó elvigye a sérültet, kisebb csoportokban ácsorogtunk, nézegettük egymást és egymás fegyvereit. Végül, miután a sebesültet elszállították, kisebb tanácskozás, szavazás után a játék folytatása mellett döntött a társaság. A pirosak maradtak, ahol voltak, mi kékek visszavonultunk a Mezőre és a Bázisra. Jelzésre indultunk.

Egy raj a lövészárkokat foglalta el, néhány raj a Bázisról indult tovább, egy a Domb felé ment, mi középen indultunk a pirosak felé. Sikeresen el is foglaltuk a “Nagy sárga házat”, amiről látni lehetett a pirosak egyik bunkerét, tetején egy rajjal. Kisvártatva innen-onnan még két Bravo raj bukkant fel, majd nyomult tovább. Aztán hirtelen mind a két oldalon pirosak jelentek meg. A házból, majd utána hátulról vad lövöldözés vette kezdetét, míg végül mind a két oldalon megint csak kékek voltak. Itt volt az ideje, hogy bevessük a füstgránátokat és megrohamozzuk a piros bunkert. Ekkor kaptuk rádión a hírt, hogy a házban talált piros zászlóért plusz pontokat kapunk, ha visszavisszük azt a bázisra. Nosza: Muki, Raven, Shadow és én visszaindultunk a Bázis felé a Mezőn át. Közben profi rádiózással kommunikáltuk le a haladásunkat a “Friendly fire”-t elkerülendő és a terep biztonságosságát tisztázandó. Itt dícsérném meg azt a Bravó rajt, akik ezidő alatt végig védték a Mezőt és nem adták fel holmi “csatározásért”. A zászló visszaszállítása után mentünk vissza a Nagy sárga házhoz, ahol már csak egy embert találtunk a rajunkból és tanúi lehettünk látásból a piros bunker elfoglalásának (egy kék raj támadta meg balról és egy ügyes gránáthasználattal semlegesítették a bunker tetején lévő piros rajt). A sikeres hadmozdulat után kijöttünk a házból és jobbról akartuk megközelíteni a bunkert (keresztül egy sűrű bokros részen), amikor is (megint utolsó elöttiként haladva) egy sorozat megint csak engem és a mögöttem lévő utolsó embert kapta telibe (az is lehet, hogy kékek voltak, mert célazonosítás nem volt és a sűrű bokrokon keresztül jöttek a lövések). Visszaállás.

Már nem volt sok hátra a játékból. A Bázisról megint a Mező és a Sárga nagy ház közötti részre mentünk, amikor a Mező túloldalán megjelent egy piros raj. Lassan nyomultak a lövészárkok felé. Megkezdődött a tűzharc. Mi kívül voltunk a hatótávolságon, de rádión folyamatosan tájékoztattuk a lövészárokban lévőket. Ekkor kaptuk a hírt, hogy a Mező és a Bázis közé beszivárgott egy másik piros raj és kisvártatva felrobbant az első füstgránát is a Mező szélén. A rajunk ekkor a Domb felé elnyújtva már vonalban állt és így én álltam leghátrább, de ezzel legközelebb a settenkedő piros rajhoz. Amint a füst szétterült, megjelent egy piros katona. Gyors sorozat és már emelte is a kezét. Megvolt.

Ezután kis kommunikációs félreértés következett: Az illető valamit vadul elkezdett magyarázni a lövészárok ellenkező oldalán közeledő piros rajnak. Az első mondatokat hallottam csak. A lelőtt ember méltatlankodott, hogy a szemközti raj miért nem fedezte az előrenyomulását és miért nem figyelmeztették, hogy én, illetve a rajunk ott van. Majd mondott még valamit, amit nem értettünk. Ezt már mi sem hagytuk szó nélkül és odakiabáltunk: “A halott nem beszél!”. Az illető ekkor felénk fordult (két emberünk a Mező szélén lévő kis sárga házban állt) és közölte, hogy Ő csak azt mondja, hogy az a kis ház életveszélyes és ne álljunk alá. ???? WTF (=Mi A Manó) ???? Ha nekünk szólt a dolog, miért a sajátjainak beszélt? Na mindegy. A két emberünk kijött a házból és folytatódott a Mező túlsó oldalán lévő pirosak előrenyomulása. A lövészárkokban lévők folyamatosan fogytak, bár helytálltak és Ők is ritkították az ellent, de egy-két piros egészen a lövészárkokat védő fa fedezékek mögé került. Én ekkor eleresztettem egy-egy sorozatot és szerintem el is találtam két embert, de azok nem jeleztek találatot. Sebaj. Az a találat, amit elismernek. Időközben hátulról még egy piros raj érkezett és haladt a lövészárkok felé. Itt én gyors tártöltögetésbe kezdtem és mire felnéztem, a lövészároknál egy teljes piros raj állt fehér kendővel a fején. Mögöttük a felbukkant másik piros raj. Nem igazán értettem, hogy azok, akik már meghaltak, miért állnak a tűzvonalban (mindezek közben mi tűz alatt voltunk), de végül a Bázis felől érkező valamelyik Bravo raj és a Mezőn lévők felmorzsolták a pirosakat és miénk lett a Mező. A pirosak elvonultak, mi pedig biztosítottuk a terepet. Aztán megegyeztünk. Mi felmegyünk a Domb tetejére, az ott maradt Bravo raj pedig vigyáz a Mezőre. Így is lett. A Dombon végre újból együtt volt a Bravo 5. Szépen felálltunk védekező állásba. Egy-két perc telt el nyugalomban, amikor rádión kaptuk a hírt: vége a játéknak. Szép volt fiúk (és lányok)!

Értékelés:

Mivel ez volt életem első komolyabb airsoft játéka és nincs igazán összehasonlítási alapom, nyugodt szívvel mondhatom, hogy jó volt a játék és jól éreztem magam. Eltekintve egy-két malőrtől, egy-két találatgyanús esettől azt kell mondanom, hogy akikkel szembekerültem, rendesen játszottak.

A szervezők munkáját nem tisztem megítélni, de mégiscsak “értékelem” valamilyen szinten:

PLUSZ voltak jó feladatok – Bázis elfoglalása és harcálláspont kiépítése, ellenséges zászló megszerzése, beíró pontok elfoglalása és megtartása – MINUSZ ezekről nem volt szerintem mindenki 100%-osan tájékoztatva

PLUSZ volt jó sok lelkes játékos MINUSZ a piros oldalon kicsit túl sok lelkes játékos volt

PLUSZ voltak hangulatelemek – “helikopter”, füst- és “éles” gránát – MINUSZ a kék oldal rádiói nem akartak működni és a 4-es csatornán valaki rendszeresen “faxolt”

PLUSZ jó volt összerázódni a raj tagjaival MINUSZ a többi rajjal nem tudtunk kommunikálni, hiányzott a Kék Parancsnok, aki kiosztotta volna, hogy melyik raj, mit csináljon

De azért mindent összevetve én elégedett vagyok, jól éreztem magam és nem bántam meg, hogy résztvettem.