2009 augusztus 31. – Kűzdelem a városért VI. – Hatvan

Hmmm úgy látszik ez a fórum teszi, de már én is be voltam zsongva előző nap. Fel is hívtam Raven-t, hogy nem tudok aludni, meg játékkal álmodom, meg a posta csodát tett azzal, hogy a csütörtök 15:00-kor vételezett orosz gyakorlót péntek délre már a kezemben tarthattam (Pedig azt hittem álom marad, hogy abban játszhatok vasárnap). Igyekeztem magam lekötni, de sehogy sem ment. Mint kiderült az volt az utolsó ARMA küldetés amivel több mint 8 órát szívtam, így nem maradt kijátszani való FPS-em vasárnapig, hehe. Szombat estére már az őrület határán (Minden kikészítve, összerakva, 6-szor újraellenőrizve) jött az égi szikra. Tyutyu nekiállt életében először varrni…30 perc és a pár szakadt pántot megjavítottam az új (régi) orosz nadrágon. 22:00-kor aludni tértem, de 30 perc fetrengés után már megint a pc előtt szenvedtem. Betettem egy kis Nine Inch Nails-t (Aki nem ismeri, hallgassa meg tőlük youtube-on a “STARFUCKERS”-t, hehe), hogy audiónális sokkal üssem ki magam. Ez végre hatott és reggel 6-kor sípolt a vekker.

Srácok begyűjt, idő bőven, lassan elgurultunk Hatvanig. Hogy érzékeltessem mennyire be voltam zsongva: Nem szóltam rá Ravenre, hogy kösse be magát, pedig ha valamire akkor arra nagyon pipa tudok lenni. A parkolóba érve szomorúan tapasztaltam, hogy az általam ismert összes terminátor jelen volt (néhány minket “erősítve”…). Kiderült, hogy az összes kedves ismerős, akivel bármikor játszanék együtt, mind a piros oldalon volt ellenünk (“BUMMER!”). Mondták is hogy nem az én hibám, ők csesztek szólni nekem, hogy jönnek, de majd “next time” alkotunk egy 4+5 fős laza dupla rajt, ha ők is jönnek és mi is jövünk (És persze ugyarra az oldalra regelünk, hehe). Elnézve az arányokat 30% kék, 35% piros, 35% sárga, úgy gondoltam hogy egy 3 fős kék rajként mi leszünk a pofozózsák a pirosak és a sárgák között. A Pálya túlsó végén levő “hot” visszaállót választottuk kiindulópontnak, nehogy lemaradjunk az “action”-ről. Ez olyannyira jól sikeredett, hogy a játék első órájában tartottük is a predesztinált pofozózsák szerepet és csak néztünk egymásra bambán, hogy akkor most “waddafuck”!? Megjegyzem, az sem segített rajtunk hogy a PSZO-val szerelt AK-val én mentem “point”-ként és nem egyszer rászaladtam a pirosakra egyszerűen azért, mert a távcsővel túlláttam rajtuk, hehe. Levontuk a következtetést, hárman nem fogunk “assault”-ot játszani. Visszamentünk hát a reload gombhoz és újjáéledtünk mint “recon” raj, igaz bennünk volt rendesen a bizonyítási vágy, hogy a kilőtt ellenfelek miatt szerzett XP-t arra használjuk, hogy kitápoljuk magunkat “FORCE-RECON”-ná. Mi ez ha nem elő szerepjáték (LARP).

Négy kék rajunk óriási veszteséggel de bevette a 9-es épületet és ment is tovább a 8-asra jó japánosan meghalni…Elkísértük őket…A többiek már elestek amikor belopakodtunk a 8-asba. Bent voltunk a darázsfészekben, csak még nem tudtunk róla . Fentről a másodikról azonnal kilőttek kettőnket a lépcsőfordulóban. A piros srác ott hasalt és csak a sisakja meg a puska lógott le. Ő volt előnyben mert már akkor lőtte a lábunkat amikor még rá sem láttunk…Az utolsó élő tagunk, talán Shadow (de nem biztos) kimedikelt minket. Kicsit időztünk lent a földszinten, közvetlen a piros visszaálló mellett. Jöttek is rendesen és szép találatokat vittünk be miközben a pirosak szórták egymást “friendly fire”-rel is (amit akkor még nem tudtam mire vélni, de később rájöttünk), de beszorítottak minket Shadowval egy minden oldalról nyitott szobába és Shadow-t el is találták egyből. Raven el tudott bújni viszont én csak ott kuksoltam a sarokban, előttem két ajtóval és mögöttem egy hatalmas nyílással amin keresztűl az egész hátam és fejem célpont lehetett. Az volt a rémképem, hogy valaki kintről 30 centiről beleépít egy BB-t a bal fülembe. Ekkor belépett egy alak a jobbra helyezkedő ajtón tőlem 2,5 méterre nekem szembe és jobbra fordult nekem háttal. Azonnal húztam a ravaszt de az nem csinált semmit csak hangosan kattant egyet. Lehet csak én éreztem így, de nekem a kattanas olyan hangosnak hatott, hogy meg voltam győződve hogy a földszintet fésülő kb 8 piros mindegyike hallotta. A srác csak állt nekem háttal és csak egy hajszálnyit forgott balra a kattanásra. Elkezdtem csendben szarozni a tűzváltóval, biztosít, egyes, vissza sorozat, egyes majd félve meghúztam. Koppant ám rendesen a srác hátán a BB. Megfordúlt és elkezdett röhögni hangosan és így szólt:” Tudtam, tudtam, hogy balra nem néztem :)” (Később nagyon gratulált a srác hogy szépen megleptem). A maradék pirosak szépen szemből lerohantak. Mivel aktivitás nem volt és fentről leszóltak a 2.ról hogy ott is piros van, minden piros ellazúlt…Raven céloz, bummm, “Megvolt!”, majd jöttek sorba a piros “Megvolt!”-ok, de akkor sem maradtak abba, mikor már Raven-t is kiszedték és álltunk vissza. Ekkor láttuk ugyanis meg hogy a félemeleti szobában egy egész SÁRGA(!) raj tarja tűz alatt a velünk elfoglalt pirosakat (innentől tudtuk hogy azért lőtték a kinti pirosak a benti pirosakat, mert a félemeleti szobából a sárgák összezavarták őket zavaró tűzzel)

Visszállás után gyorsan bevackoltuk magunkat a 9-esbe és vártunk, mert láttuk hogy a közeli piros visszaállóról kb 3 nagy raj érkezik miután a mieinknek harangoztak a 8-asnál. Harmadik konfrontációnk a pirosakkal, így hogy már agyilag rendbe tettük magunkat, már érezhető eredményeket produkált. Kb 10 percig tudtuk tartani a 9-est 2 piros rajjal szemben, érzékeny veszteségeket okozva nekik. Shadow és Raven ritkították a közel merészkedőket míg én távolról osztottam az áldást. VÉGRE volt értelme a távcsőnek! Örömömnek egy az ablak alól 2 méterről leadott rövid arclövés vetett véget, ugyanattól aki Shadowt 1 perccel korábbam szedte ki. Hiába nem lehettünk ott mindenhol, és erre rájöttek a pirosak is. Le lettünk darálva rendesen, de ekkor már ott volt a szánk sarkában a vigyor, ami az idő haladtával csak még szélesebb lett: .

Az előző Küzdelem 5 miatti nosztalgiából, megnéztük a 7b épületet kintről. Kiszólt egy kék, hogy vigyázzunk, mert lent vannak a pirosak a pincében. kb 30 métert mentünk a fal mentén az épület közepe felé Mauglit megszégyenítő lopakodással egyenesen át a pinceablakok előtt. Oda is szóltam Shadownak, hogy: “Te ezek a pinceablakok, ezek látnak minket lentről”. Shadow és Raven odanéztek, de látszólag nem értették pontosan mit is akarok mutatni és tettek még két lépést. Jött két lövés. egyedül maradtam 2 pinceablak ollójában.”REMEK:)” gondoltam. Fordultam a bal oldali nyílás felé, mikor kaptam egy seggest jobbról. Irány a reload gomb. “Hmmmm, lehet elbíztuk magunkat?” Nem baj, ekkor már bennünk volt a “csakazért is”. Vissza a 7b-re de a pincéket messziről kerülve. Ablakon fej bedug a folyosó végén, 45 méterről az épület közepéből hosszú sorozat volt a válasz. Itt jött a “Lara Croft nézet” . Láttam magam kívülről, ahogy nagy vigyorral átkúszok az ablak másik oldalához (Fejet ugye ugyanott nem dugjuk ki újra.) Majd kiegyenesedve az AK csövét odavágva letámasztva az ablakkerethez távcsőbe belekukk, CÉLON, mell középp, “CSATT-CSATT-ÉÉÉÉÉS CSATT”, A bb-k szépen lassított felvételként visszafelé forogva elindultak felfelé, majd nyak magasságban tökéletes vízszinten haladtak a cél felé. A 2 fegyvercsőből leadott válaszsorozatok tőlem 25 méterre az én BB-m mellett elszágulva közeledtek egyenesen a szemüvegem felé. Ekkor az én BB-im elkezdték a tökéletes ereszkedést a cél nyakáról a melle felé. Ez volt az utolsó dolog amit láttam, mert az AK-t jobbra rántva (nehogy a csövét ellőjék), a fejem lefelé rántottam, úgy hogy a bb-k a bukóm felett pár centivel suhantak el épp hogy elkerülve a jobbra dőlő AK-m csövét. Ezt a filmbe illő jelenetet követte egy hangos “MEGVOLT”…”picsába már” . Ismét “first person nézetben” láttam amint Shadow majdnem belehajolt a nekem szánt sorozatba (Ekkor már tudtam, hogy Shadownak ez ma nagyon ment, mert nem egy nekem szánt lövésbe nézett bele, hehe). Behuppantam az épületbe egy fedezék mögötti ablakon, majd Shadow és Raven az én Lara Croftos incidensemet leutánozva tűz alá vették a folyosót. Nem tudom hogy ők kapták-e ki a maradékot, mert oldalról is megtámadták őket valakik, akiket szintén megtámadtak valakik. Na itt kezdett érződni, hogy itt bizony mindenki mindenki Tyúkszemét “full scale warfare” van 3 oldal közt :). Hozzánk csatlakozott egy nagy kék raj és egymást fedezve minden lyukat lefogva átfésültük az épületet és kifüstöltük a sárgákat. Vagyis lehetne vitatkozni, hogy ki füstölt ki kit, mert mire megtettük az épület hosszának kb 90 méterét az általunk bejutásra használt ablakon beözönlött 1 sárga raj Bobek vezetésével, amit hangos ordítozása tett igazán emlékezetessé. Őket támogatta két vagy három sárga raj. Végre láttunk egy jól szervezett rajok közti kommunikációt és létszámot kihasználó rohamot. Igaz nem szégyenkeztünk, mert minden kéktől hallottam a “IGGGEN, ezt is elkaptam!” mondatokat, köztük a saját hangomat is vagy három alkalommal, de mégis az tette fel az “I”-re a pontot hogy rájöttem, hogyan kell a PSZO távcsővel 3 méterre eltalálni az ellent épületben. Legalább olyan fantasztikus volt a felismerés, mint az ezzel egy időben születő párhuzamos felismerés: Az hogy soha a büdös életbe nem szopatom magam többé 4-szeres távcsővel egy épületben . Miközben ezeket letisztáztam magammal és megállapítottam hogy nem a távcsövem lőtték át, hanem a pára kezdi elvakítani a jobb célzó szemem, Hangos ordítozással kidugta Bobek a fejét amiből csak egy nagy homályos semmit láttam, BUMMM,”Megvolt!” volt az utolsó amit mondott, majd egy kis időre csend lett az épületben LOL LOL LOL. Olyan érzés volt mintha a szomszéd hangszóróját lőttem volna ki . Bobeket medikelték, a kékek elestek és jöttek értem. Ekkor már szinte semmit nem láttam a párától és 3 irányból voltam támadható, így kicsit megzuhant a morálom. Raven hangja ébresztett fel a hara-kiri gondolatától, hogy nekünk is annyi, álljunk vissza.

A visszállón nekiestem az ebédnek és elbúcsúztam a távcsöves”nagyvas”-tól, cserébe beizzítottam Asszonyom kis AK-74U-ját. Féltem, nem kicsit, mert pár napja dúrván jobbra hordott. Most tökéletes 40 métereket lőttem vele. Raven is kihasználta az időt és nekiesett az aimpointjának amit sikerült végre normálisan beállítania. Vigyorogtunk ám rendesen, alig vártuk, hogy valakin kipróbáljuk, milyen jól tudunk hop upot és aimpointot állítani . Most hogy a 74Uval nagyon mobilis voltam átvettem a Medic szerepet. Visszamentünk a kezdeti nehézségek forrásához, a 9-es épülethez. Itt kb semmi sem változott: A pirosak zúzták szét a kékekeket, akik végűl létszámfölénnyel győzedelmeskedtek. Javasoltam, hogy kicsit védjük a 9-es épületet, a többiek elfogadták és fent berendezkedtünk lesállásba a lépcsőházban. Jó volt hogy Ravan oda helyezkedett, ahová kértem, mert így én is bátrabb voltam hogy ha engem kiszednek, van egy 2. védelmi vonalunk. Shadow nagyon jól (jó rálátása volt) rám tapadt hatulról (csak semmi félreértés, szigorúan a fegyverével tette). Jött is egy sárga raj. Fiatal kezdőbb srácok lehettek, de olyan ügyesen és agresszíven jöttek fel, hogy az tiszteletet parancsolt. Egyiküket 2-szer is M88-on találtam, és én is bekaptam egy ugyanilyet kobakra. Raven 2 vagy 3 leszedése után maga is elesett, medicelni pedig sajnos nem tudtam. Végül az utolsó élő sárga egy mozdulattal mind engem, mind Shadowt kiszedett, megjegyzem, gyönyörűen csinálta. Hiába ezért nem kell a harctéren simulóst játszani. Lefelé menet a lépcsőn pacsiztam velük (ekkor tudatosúlt hogy az utolsó emberük állított vissza minket), és gratuláltam, hogy jól csinálták :).

Ismét a 7b-ben vettünk fel védelmi állást egymástól jó távol szinte az egész első emeletet lefogva. Én pont egy olyan útszakaszra láttam rá ahonnan az éppen induló sárgákat tudtam támadni 40- 50 méterre bár 50 méteren inkább csak zavartam. Egy rajt így is sikerült visszaállítani kb 15 bb-vel, ők meg jól megszórták a feltételezett helyem Sajnos többet egy raj sem jött arra :) így átadtuk az épületet és elmentünk vadászni.

A játék vége felé megpróbálkoztunk a pálya másik oldalán levő visszaállóval is. Itt elég zavaró volt hogy, két lépés után lesorozták az embert, így szinte csak a mező irányába volt értelme elindulni. A mozi vagy színház épület előtti bozótosban vívtunk egy jó tűzharcot a sárgákkal, de azok pont úgy szóródtak szét hogy Raven és Shadow eltakarta őket, így nem tudtam beleszólni a harcba, és ki is szedtek hamar. Visszatérve a visszaállóról, átszaladt elöttünk egy magányos sárga a nyílt terepen nekünk végig háttal. Párszor jól lesoroztuk mire rájött hogy talán mondani kéne, hogy “megvolt” . Ekkor a fiúk felvetették hogy nézzük meg a mozit belül. Óvatosan és ügyesen lopakodtunk be. Végig hallottunk hangokat de gondolom távozó raj lehetett, mert nem futottunk össze velük. Egy azonosítatlan célra akartam küldeni egy lövést, de megint csütörtököt mondott a tűzváltó.(egy eleresztett sorozat megoldotta a problémát). Ekkor átlopakodtunk a Mozi melletti épületbe, ahol végig hangokat hallottunk és legugolva még lábakat is láttunk a földnél levő résen át. Egyedül úgy tudtam megnézni ki van ott, ha kimegyek az épületből ezért jeleztem mire készülök, és a fiúk jöttek utánam. Bekukkantottam és farkasszemet néztem egy ismeretlennel, akinek az azonosítóját nem láttam, és ő sem látta az enyémet. Az ismeretlen elbújt én meg bekiáltottam, hogy “milyen színű vagy?”. Jött a válasz hogy “Nem tudom, lehet pirosas kék”. Mire én “Marha vicces, de mégis milyen?”. Mire ő “Miért akarod tudni?”. Mire én “Hogy nehogy sajátot lőjek pofán…”. Jött a válasz,hogy “SÁRGA”. Az épületet megkerülve másik irányból bekukkantottam, de senkit nem láttam így beléptem. Tőlem 10 méterre egy lány állt félig emelt fegyverrel és egyenesen engem nézett. Nagyon meglepődhetett, mert csak álltunk és néztük egymást. Zajt hallottam (A vicces sárga jött megmenteni a barátnőjét), mire én lelőttem a bamba lányt. Shadow és Raven meg a srácot. Csak ketten voltak és baromira sértett arcot vágva ballagtak el visszaállni. Végigmentünk az épületen és kikötöttünk a sárga visszaállónál. Innentől tűz alá vettünk minden játékba visszatérő sárgát. Egész játék alatt nem találkoztunk annyi bamba szabályt nem ismerő vagy szimplán tapló csalóval mint itt. Csak álltak egy helyben, néha legugoltak de találatot bevallani jóval 30 méter alatt, azt luxus volt. Végül elkezdtek támadni és egy rajt vissza is vertünk, de egy sniper lekapta a búrámat. Shadow kihúzott hogy tudjam magam medicelni. Azt megállapítottuk hogy kb 10 méter alatt kezdett el rajtuk fogni a BB… Jött a második rohamuk. Ez már egy tapasztalt raj volt és nem vaktában támadtak hanem felosztották maguk közt az ablakokat így mindannyiunkat egyszerre foglaltak le, míg a beszivárgó emberek kúsztak felénk. A földön térdeltem, így próbálva kis célt szolgálni, amikor velem egy magasságban megjelent egy váll 10 méterre, majd úszott szépen elém a többi is. BUMMMM! A BB-m lassan gurult le a srác fedetlen arcáról. Ekkor helyváltoztatás miatt megmozdultam és abban a pillanatban kaptam én is egy fejest, illetve Shadow is pont akkor lépett mögém, hogy megnézze jól vagyok-e, így ő is kapott egy lövést.

Megnéztük a 7a épületnél mi folyik. Ránk szóltak, hogy egy lépést sem tovább, mert kempelnek. Innentől kicsit homály a játék hátralevő része, mert feltehetőleg kiszáradástól, de elkezdtem fel alá bolyongani és szédülni. Mondtam is magamnak, hogy “Ez a béna kék miért állt bele a kempelők lövéseibe???”, Raventől kértem inni. Mire kiimádkoztam a camelbackből a vizet már kapart a torkom, minden bajom volt. Ivás után kérdem Ravent, hogy “Shadow meg hová ment???” Mint Raven válaszából kiderült, a “béna kék” akit mellőlem lőttek ki nem volt más mint Shadow, de akkor ezt valahogy nem esett le pedig 3 méterre volt és jól végig is mértem…Bevallom nem emlékszem innentől, hogy pontosan mik történtek, csak hogy a hátitáskával meg a két puskával szédelgek vissza a parkoló felé és megkérdi tölem egy sárga raj, hogy “Őcsém, minden rendben? Hová mész?”.Én: “Haza, mert kifogytam”. Ők: “BB? AKKSI? Adjunk?”.Én: “Víz…”. Nagy vigyorba kezdtek, mint akik ki tudják segíteni a bajbajutottat és így szóltak: “Hoztunk 40 liter hideg vizet. ott van a fal tövében 30 méterre. Igyál bármelyik üvegből, vigyél is nyugodtan el magaddal!”. Nem tudom, hogy én halucináltam, vagy a srácok ,de 40 liternyi üres üveget AZT találtam, de maradék csak 2,5 liter volt. A parkolóba érve kezdhetett hatni a víz, mert ha lassú is voltam, de onnan már minden tiszta hazáig.

Iszonyat jót játszottam Ravencrow-val meg Shadow-val. Abban egyetértettünk, hogy szerintünk a kékek pontszáma siralmas lesz, de a játékot baromira élveztük. A vigyor a szánkon egész játék alatt kitartott és hárman a végére komoly ütőerőt képviseltünk. Sokszor szavak nélkül ment a kommunikáció, bár ha elkezdtem mutogatni abból sosem lehetett semmit sem érteni . Remélem lesz folytatás és ismét megyünk együtt.