2009 március 22. – Vercors: Maquis! – Hajmáskér

Szokásomhoz híven a játék elötti éjszakán szintén nem tudtam aludni rendesen, bár most sikerült éjfél után elaludnom így a hajnali 5-ös kelés kitolódott fél 6-ra. Gyors készülődés és átpakolás után azonban sikerült majdnem időben elindulnom. Nővéremnek (és az influenzának) hála az Ő autójával mentem és így lehetőségem volt Godot parancsnokot is a helyszínre szállítani. Útközben, mikor kiderült, hogy Ő lesz a német oldal vezére, megfordult a fejemben, hogy véletlenül kirakom valami elhagyatott helyen, de végülis ez volt az első játékunk a BW-vel és valószínüleg nem vették volna jónéven, ha a csapattársuk elveszítem.

A pályához vezető út viszonylag eseménymentes volt és meglepő módon arra kellett menni, amerre a kiírásban szereplő térkép mutatta. Nagyjából egyszerre érkeztünk meg Shadow-val és Raven-el a pálya bejáratához és kissé aggódva konstatáltuk a szél erősségét. A pálya szélénél lévő kisháznál megnyugtattak minket (legalábbis megpróbálták), hogy a pályán nem olyan zavaró a szél. Beöltöztünk, felfegyverkeztünk, majd a kronózáson is sikeresen átestünk (5 fps-el jobb lett a fegyverem a Fallout óta). Majd megkezdtük a várakozó álldogállást, nézegettük a többieket és szóba elegyedtünk néhány francia ellenállóval. Rajunk többi tagját ekkor még nem láttuk, de később kiderült, hogy mivel ők BW-esek, ezért a pályaépítésben és egyebekben segítettek. Találkoztunk Dolival is, aki sajnos nem tudott játszani a bokája miatt, de így legalább csinált egy csomó fényképet. Közben megérkeztek a 101-esek is, akik lenyűgöztek a felszerelésükkel. Valaki megemlítette, hogy jó pár forintot ráköltöttek, de meg is látszott. Abszolút korrekt, korhű volt a megjelenésük. Aztán végre elindultunk befelé és megkezdődött az eligazítás. Itt végre találkoztunk Tibesszel és Zsomborral. Utóbbi lett a rádiós (lévén Neki volt rádiója) és Tibesz a rajpk illetve én lettem a medic.

Eligazitás után Tibesz osztott be és tájékoztatott minket, majd elvonultunk a pálya szélére egy könnyed beszélgetésre Itt vártuk meg a német csapat támadását, ami reményeink szerint nem felénk, hanem a védendő terület közepe-távolabbi fele irányában indult. Így is lett. Így sikerült besunnyognunk (Tibesz kedvenc szava és feladatköre a sunnyogás volt) a támadó német alakulatok oldalába. A sunnyogásunkat sajnos felfedezték és az elöl haladó Tibeszt és Shadow-t kilőtték. Én jó medic módjára próbáltam a közelükbe férkőzni, de addigra lelepleződött a tervünk. Ettől függetlenül sikerült két embert kilőnöm, köztük a német hadvezért Godot-t, majd engem is ledaráltak. Visszaállás.

Visszafelé haladva Tibesz megdícsért minket majd rövid diskurálás után/közben egy kis völgyben, mélyedésben vettünk fel harci pozíciót. Innen megint csak a német csapat oldalába sunnyogtunk vissza. De ekkor már a 101-esek és egy másik francia raj is felzárkózott mellénk. Velük közösen nyomultunk előre és toltuk vissza a német rajokat. Persze ők se hagyták magukat és kemény kűzdelemben újból kilőtték a rajunk nagy részét. Közben fel-felhangzottak a pontok elfoglalalását jelző kürtök így visszavonultunk a következő területre.

A következő terület viszonylag nyílt résszel kezdődött ami egy erdős-susnyás részben végződött. Mi maradtunk a pálya szélén és Tibesz javaslatára mi behúzódtunk egy susnyásba. Itt ellapulgattunk egy darabig teljes csöndben és némaságban, amikor is felbukkant két német. Sajnos a csapdánk nem volt sikeres, mert Tibeszt felfedezték és kilőtték én meg hiába kúsztam 20 centivel a föld felszíne alatt, végül engem is eltaláltak és nem tudtam meggyógyítani Tibeszt. Elötte én is és Shadow is próbáltunk a bozótosból kifelé lőni, de szinte lehetetlen volt. Az ellen is viszonylag sokat lőtt rám eredménytelenül és csak akkor találtak el, amikor már ott voltam Tibesz közelében. Némi szerencsétlenkedés után végül a taktikai visszaállás mellett döntöttünk. A visszaállónk a pálya vége felé egy völgyben volt, az onnan visszavezető meredély tetejére jutva a nyílt terepen felfedeztünk két német rajt, akik gyanútlanul sétáltak keresztbe elöttünk. Mi felvettünk egy jó kis pozíciót majd vártunk a megfelelő alkalomra, hogy ledarálhassuk az ellent. És vártunk … és vártunk. Aztán egyszer csak golyók kezdtek el záporozni felénk. Közben egy francia raj csatlakozott hozzánk, akik tőlünk jobbra szintén felvettek egy jó kis lőállást. Pazar tűzharc kezdődött. Én, mint jó medic, nem dugtam ki a fejem és ha valakit eltaláltak, igyekeztem minél hamarabb kivonni és meggyógyítani. Egy idő után a másik francia raj elvonult jobbra, hogy oldalba kerülje a németeket, de mire odaértek, addigra mi már kinyomultunk a szabad területre és onnan támadtuk a pálya másik vége felé elhúzódó ellenfelet. Majd el is véreztünk szépen sorban az érkező, kerülő rajjal egyetemben. Itt fordult elő az a vicces helyzet, hogy én fekve, gyakorlatilag földhöz szegezve vívtam párbajt egy szintén földhöz szegezett némettel. Még egy segítségére siető németet sikerült kilőnöm, de aztán végül engem is eltaláltak. Visszaaállás.

Itt már kissé keverednek az emlékek, mert nem tudom pontosan mikor és hogyan tértünk át a 2-ról a 3. terület védelmére. De a völgy és a németek felé eső gerinc sok-sok csatározás helyszíne volt. Később tudtuk meg, hogy a 101-esek nagyon jól és eredményesen védtek meg egy harcálláspontot, amit a németek több, összes embert felvonultató rohammal tudtak csak végül elfoglalni. Az egyik ilyen rohamot sikerült nekünk oldalba kapnunk. A völgy takarásából a roham elindulása után, mi oldalról rontottunk rá a rohamozó német csapatra. Ha jól tudom ez volt az, amelyik elvérzett teljesen.

A harmadik terület már maga a völgy volt. Ha már egész játék alatt a pálya “távolabbik” szélén voltunk, akkor már nem is akartunk messzebb menni. Maradtunk ott. Elöször a völgy pálya közepe felé vezető részét fedeztük le. A távolban látszott is néhány német katona, de valószínüleg rájöttek, hogy nem tudnának áttörni a védelmünkön. A már jól ismert francia raj csatlakozott hozzánk a pont védelmére. Jónéhány perces várakozás után az erdőn keresztül érkeztek meg a támadók. A másik raj vette fel velük a harcot, majd mi is visszahúzódtunk a harcálláspont közelébe. Én gyakorlatilag itt se nagyon tudtam lőni, mert folyamatosan kellett gyógyítanom. A két raj hősiesen tartotta magát, de végül a túlerő győzött és felmorzsoltak minket. Nem sokkal ezután elesett a harmadik terület is.

A negyedik terület védelmére már nem sok idő maradt és a csupasz, meredek domboldalon keresztülfújó szél gyakorlatilag lehetetlenné tette a játékot. Mi ekkor a pálya másik végébe mentünk (ha jól emlékszem a D1-es pontra) és a hátralévő kb fél órát beszélgetéssel töltöttük el. Majd három órakor visszavonultunk a kis házhoz és leszereltünk.

Összességében én nagyon jól éreztem magam. Tibesz szerintem remekül vezette a rajunkat, bár pl. a bozótos rész kissé öngyilkos küldetés volt, de ettől függetlenül nagyon jól irányított. Kellőképpen meg is mozgatott minket és jó rajpk-hoz illően mindig dícsért minket.
A játék pont annyira volt mozgalmas, amennyire kellett és bár voltak felesleges ácsorgások, ezek számomra nem rontották el a játékélményt. Ha lehetőségeim engedik a BW játékokon ezután ott leszek és két szervezés közül biztos a BW-t választom.