2013 február 2. – Warhead Begins – Veszprém

A Settenkedők évadnyitó játékként a Warhead Begins játékot szemelték ki. Kezdetben jól alakultak a dolgok, egész sokan jelentkeztünk a játékra és a szervezők részéről maximálisan támogatták a részvételünket annak ellenére, hogy néhány csapattag későn jelentkezett. Sajnos azonban az élet közbeszólt. A társaság felének az utolsó napokban le kellett mondania a játékot munka, családi okok, illetve betegség miatt. Ezért végül 4-en tudták képviselni a csapatot. A játékról szóló beszámolót Vente csapattagunk írta.

Azt hiszem a játék lényege körülbelül összefoglalható az alábbi képpel:

HQUKTF-2010-061-127

Én legalábbis így éreztem. Azzal a különbséggel, hogy a hőmérséklet közel sem volt ennyire kellemes, mint egyes szubtrópusi területeken. Szerencsétlenségünkre az OMSz (nem a mentők) munkatársai ez egyszer biza nem tévedtek. Esett, hol jobban, hol kevésbé, de általában szakadt. Ebből le is vontam a játék egyik tanulságát: mindennél fontosabb egy olyan lábbeli, ami folyamatos, özönvízszerű esőzés mellett is szárazon tartja a lábam. Legalább ugyanilyen fontos egy vízálló, de amellett lélegző felsőruházat és nadrág is. Ezek nélkül ilyen időjárási viszonyok között sajnos a legnagyobb sikerek ellenére sem élvezhető igazán semmilyen játék. Ha meg még azok az áhított sikerek sem jönnek…

Azt hiszem ez volt eddigi pályafutásom első játéka, ahol egy tiszta találatot sem sikerült elérnem. Ebben közrejátszott az is, hogy a szemüvegemmel párásodási gondok adódtak. Pedig mindent próbáltam. Csak száraz törlőkendővel nem, mert száraz ruhanemű már úgy fél-háromnegyed óra múlva nem volt rajtam és szerintem senki máson sem. Sajnos a szemüvegem előszeretettel olyan alkalmakkor párásodott be, amikor látnom is kellett volna valamit. Leginkább az ellenfelet. Emlékeim szerint pont az első harci érintkezésünkkor következett ez be, amikor egy útkeresztezodésben sikerrel számoltunk fel egy rajt. Én ugyan nem találtam el senkit, ellenben engem eltaláltak.

Leginkább settenkedtünk a pályán. Ez annyira jól sikerült, hogy vagy az ellenség nem vett észre minket vagy mi settenkedtünk el minden akció mellett. Jellemző volt, hogy megindultunk valamerre, aztán mikor már éppen odaértünk volna átirányított a vezetőség, mert addigra elhárították a veszélyt és máshol támadt szükség a mi támogatásunkra. Persze mire odaértünk már sehol senki. Ez az érzésem megmaradt az egész játék alatt. Egyik nagy túránk végén megkerülve az egész játékteret oldalba kaptuk az ellenség HQ-ját, aminek gyors elvérzés lett az eredménye. H04-et kilotték mellőlem és miután az elsődleges fegyverembol kifogyott a lőszer (figyelem: becsületes voltam és nem táraztam menet közben), Opi pisztolyával indítottam egy kamikaze rohamot. Csak miután mindhárom tár kiürült tudtak kilőni. Egy rövid ideig az ellenség vendégszeretetét élveztem, aztán a rajjal elindultunk visszaállni. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor mindenkit kilőttek egyszerre.

Visszaálló után megvédtük a HQ-t egy ellenséges rajtaütéstől, majd settenkedtünk egy darabon, vártunk egy ellenséges támadást, ami soha nem érkezett meg a 10-es épülethez, aztán megint settenkedtünk. Átvonultunk a 4-es épülethez, hogy segítséget nyújtsunk a szorongatott helyzetbe került társainknak. Amikor a legnagyobb lelki nyugalommal megkerültük az épületet és éhes farkasokként vagy prérikutyákként rávetettük volna magunkat a gyáván iszkoló ellenségre a 4-es épület mellől, ami a rádióforgalom szerint baráti egységek kezén volt, egy kis létszámú ellenséges különítmény hátba kapott minket. H04 és én megint találatot kaptunk, de aztán kimenekítettek minket. Hosszabb ideig ostromoltuk a 3-as épületet, ahova igen makacsul beette magát néhány elvetemült sorkatona.

Itt vontam le a második tanulságot: be kell szereznem egy rácsos maszkot, épületbe hasznos a pisztoly és ne hagyjuk a kocsiban a lámpánkat, mert mégis kellhet CQB-re. Opi-t meg is kell követnem, mert bizony itt jó lett volna egy erős fényű lámpa. Ez után az akció után jutottunk arra a következtetésre, hogy nekünk egy napon elég ennyi jó is és visszamentünk a kocsihoz. Majdnem 4 óra lévén már kezdett megkopni a lelkesedés, a parkoló kocsik is igen foghíjasan álltak már a parkolóban és nagyjából vége is lett a játéknak. Az még külön élmény volt, amíg levedlettük a vizes ruhánkat a szakadó esőben, de szívós férfiakként ez sem jelenthetett akadályt.

Összegezve: Jó kis játék lett volna ez kevesebb esővel és több akcióval, ami nem csak gyaloglásból áll. Szerintem alapvetően jó volt a HQ irányítása. Én a hozzánk csapódó Dömével és a Rambo-t fuvarozó két sráccal is meg voltam elégedve. Taktika terén lenne még javulni valónk, ezt mindenki szajkózza, de ez csak közös játékokkal és gyakorlással orvosolható. Remélem legközelebb mindenki el tud jönni! (De igazán nincs mit sajnálnia annak se, aki most nem tudott velünk játszani.) A harmadik és záró tanulság: ha legközelebb esik, akkor nekem hirtelen valami halaszthatatlan dolgom fog akadni!

Most mindenem fáj éppen, lehet lázas is vagyok, de a forró fürdő, a Neocitran, a lázcsillapító és a forró leves még tartja bennem a lelket. Ha mégsem élném túl, akkor egy élmény volt uraim!

Pro: AZ M4 jól vizsgázott. Mind lőtávban, mind pontosságban és aminek külön örültem, hogy a sok víz ellenére sem volt semmilyen gondja. Érdekes, hogy a rajunkból senkinek sem, pedig más rajokból igen szép számmal kényszerültek feladni a játékot ilyen jellegű meghibásodások miatt.
Kipróbálhattam a rádiót és a gégemikrofont és ezek is állták a sarat.
Kipróbálhattam Opi pisztolyát és bár szerintem ezzel értem el találatot, de az illető mégsem adta meg.
Kipróbálhattam Opi mellényét és többnyire bejött, szóval ha veszek, akkor ilyen típusút választok.

Kontra: eső, eső, eső és még több eső…

Rambo kiegészítő beszámolója:

Az eleje szokás szerint unalmasan és lassan indult, kezdve a HQ védelmével, mert ugye enélkül nincs milsim játék. Az unalmas perceket én szokás szerint rádióforgalmazás hallgatásával ütöttem el, úgyhogy annyira nem volt unalmas. Legalább volt fogalmam róla, hogy mi vár majd ránk az épületeknél.

Őrség után jött egy 2 órás kaland, aminek végül nem sok haszna volt, mivel egyik kitűzött célt sem értük el sajnos. Ellenben sétáltunk egy nagyot és megismertük a pálya más részeit is, ami később még jól jöhet. Vonatos rész is jó volt. “Jár ezen a sínen vonat? Szerintem igen, mert fémes színű a sín, biztos, hogy használják.” Kb 10 perc múlva jött is a vonat. (Ráadásul egy kanyarban kereszteztük a síneket, így még érdekesebb volt a helyzet.)

Az ellenfél HQ támadásáról: arról a mondatról lemaradtam (és az egyik fuvart adó társunk is), hogy rohamra menjünk és ne settenkedve szedjünk az ellent. Ezért mi hátrébbról szedtük a terepruhásokat, majd miután esélytelennek láttuk a helyzetünket inkább visszaállót fújtunk, minket nem, de mi 2-2 embert kiszedtünk tisztán.

A HQ védelmes résznél meg kell említeni, hogy a célpont azonosítás egészen jól ment. Erre jó példa volt, hogy H04-nek szóltam, hogy neki 12 óránál ellenfél van, erre lőni kezdett, majd kicsit jobbra irányítottam és már meg is volt a találat. Nekem abszolút nem párásodott a szemüvegem, pedig nekem 2 lencse is tudott volna. Guarder szemüvegben játszottam, Vity0-n a munkavédelmis megoldás volt és nagyon párásodott, pedig csak fotózott. Később ki tudtam szedni tisztán még 2 embert, úgyhogy a feeling megvolt. Egyszer találtak el, igaz akkor pont a lámpámat és persze betörött a védőkupak is. Ebből szerezhetek egy másikat, de inkább ezt cserélem, mint a foncsort.

CQB-s rész: a 4-es épület eléréséhez meg kellett közelítünk azt a bizonyos 6-ost is. Shadow, Dani tudja, hogy melyik “az a bizonyos 6-os”. Ennek van egy csodálatos pincéje, amibe be lehet settenkedni. (2011. novemberi játékra utalok és a három fős támadásunkra.) Miután kinosztalgiáztam magam, eljutottunk a 4-esig. Itt én inkább megkerültem az épületet és felderítettem, hogy hol állítottunk fel medic posztot, hogy tudjak ésszerűen dönteni a következő lépésről. Fedezőtüzet adtam, így hozták ki a társaink H04-et és Ventét, majd mentek is vissza a 3-ashoz a medic után. Rövid idő elteltével én is csatlakoztam a 3-as épületet támadókhoz. Végre eljött a CQB ideje! Hát a tapasztalatokat majd egy másik helyen osztom meg. Egyelőre annyit, hogy a lámpán kiválóan működött és ugyan nem lőttem ki ellenfelet bent, de legalább részt vállaltam mások sikereiben azzal, hogy az időnként ki-kitekintő ellenfélnek a kedvét elvettem az ilyen játéktól. Ezután a kaland után úgy döntöttünk, hogy mára ennyi lesz a dolog és a parkoló felé mentünk.

Tapasztalatok:
-rácsos maszk kell nekem is,
-térdvédő cserére érett,
-szakadó esőben a hop-up-ot feltekerve visszajön a lőtáv valamennyire,
-bakancs, pulóver kivételével átázott minden.
-Cyma tárak kiválóra vizsgáztak,
-végre meg tudtam normálisan kötni a shegagh-ot és nem csúszkált.

Egészség:
védőoltást még korábban adattam be, így annyira nem féltem a megfázásos dologtól és örömmel jelenthetem, hogy semmi panaszom nincs. Este csak meleg teát ittam, semmi gyógyszert nem használtam.
A szokásos térdvédő miatti foltokat és az izomlázat leszámítva jól vagyok.